Shit..

A mai nap.. elmentem unokatesómmal a gladiátoredzésére. Érdekes volt, jókat mosolyogtam.. De mégis, kár volt elmennem.. Ugyanis mikor hazajöttem.. a lépcsőházban minden tiszta virágföld volt.. Nem tudtam, miért van ez, nem gyanakodtam semmire.. Aztán mikor felértem, anyu sírt.. Kiderült, hogy pár perccel az érkezésem előtt ment el az a szemét rohadék.. És anyu helyett az egyik virágcserepet rúgta szét.. Miért nem értem haza előbb? Miért mentem el? Ha nem megyek el.. akkor öcsém nem hitte volna, hogy én jövök, pedig nem én voltam.. Akkor nem nyitotta volna ki neki a kaput.. És akkor anyu se és Martin se borultak volna ki.. Meg talán még én se.. De így.. Anyu már 1 hónapja megálmodta.. 1 hónapja folyamatosan minden nap azt álmodta, hogy én beengedem a kapun és bejön a lakásba.. Hát most bejött neki.. Csak épp Martin tette meg, nem én.. Anyu szerint biztos, hogy megfogja őt támadni.. Félek.. Ha anyunak vagy Martinnak valami baja esik.. én nem tudom, mit csinálok.. Legszívesebben megölném őt és az egész rohadt famíliáját.. De nem tehetem.. Anyu megtiltotta, hogy ilyeneken gondolkozzak.. Mert ha megtenném, azzal csak a saját életemet tenném tönkre.. Pedig sokszor gondolkoztam ezen, amíg itt lakott.. De ha bántani próbálja anyut.. én esküszöm, hogy megölöm.. Nem fognak érdekelni a következmények.. Csak azt akarom.. hogy a családomnak ne essen baja..