Ez készült az ENS-re
Ez pedig FTS-re
2011. február 26., szombat
Ezt nem hiszem el!
Na ugye YT-n vannak ilyen Stúdiók. Van egy tag, LoveGaara06, neki van 2 Fairy Tail-es stúdiója is. Az egyik az Eternal Nirvana Studio, a másik a Faith&Tragedy Studio. Mindkettőre indított meghallgatást. Előbb az ENS-re, majd utána FTS-re. Mindkettőre csináltam videót. ENS-be csak 1 tagot keresett, és jelentkeztek vagy 8-an, szóval nem csodálom, hogy nem jutottam be, meg az AMV-m se lett valami jó. Na mindegy. A másikra viszont MMV-t csináltam, és az sztem egész jó lett. Ma fölkerült az eredmény, hát ebbe se jutottam be T_T Pedig ebbe annyira szerettem volna T_T FTS egy GERZA-ról szóló stúdió T_T És GERZA a kedvencem meg a mindenem T_T Nem azt mondom, hogy az én videóm lett a legjobb, mert nem lett az. De reménykedtem, hogy bekerülök T_T Tehát ez azt jelenti, hogy nem vagyok jó. Kevés vagyok. Meg valahogy úgy érzem, hogy LoveGaara06 sem bír T_T De nem adom fel. Nem fogok nyalni neki, hogy fölvegyen. Majd ha lesz megint meghallgatás, addig fogok jelentkezni, amíg föl nem vesznek. Jobb leszek. Mindenképpen.
2011. február 23., szerda
BS szereplőválogatás
Nos, van egy sorozatom, a Bleach Special. Bleaches RPC karikról szól. Lement 1 évad, és most majd csinálok egy következőt is, amihez indítottam egy válogatást ~
Jelentkezők:
Kumiko
Thenshi - Miyo Ozaki
MegaMaka01 - Norio
Tina33
Nem küldött semmit
Cinti - Naomi
BeKy
Nem adott meg semmit
Kiru
Besi - Loud
A 8 jelentkezőből 6-an tettek föl képeket és küldték el (?) a tulajdonságokat. Viszont, csak 3 tagot tudok fölvenni.
Még a mai nap folyamán eldől, hogy ki lesz a 3 szerencsés (?) kiválasztott ~
2011. február 20., vasárnap
Just smiling
Nos, ma beszéltem Palival. És anyuval is. Anyu reakciója: "Ez a kis hülye szerelmes beléd. De te sem vagy iránta közömbös" Micsoda? O_O Én? Én nem vagyok szerelmes >_<" Tudnám, ha az lennék, ugyanis pirulnék meg nem tudnék megszólalni a közelében. És én megtudok szólalni. Szóval ez nem szerelem >_<" Meg anyu kifejtette, hogy túlságosan is zárkózott vagyok. Ez igaz is. Falat húzok magam köré, és nem engedek magamhoz közel senkit sem. Meg féltékeny is vagyok, kéretem magam, savanyú vagyok. Sok a hibám ^o^" Anyu azt mondta, hogy ki kell nyílnom. Nem szabad bezárkóznom. Mosolyognom kell, ha bemegyek az osztályba, meg magabiztosnak kell lennem. Hát, nem lesz könnyű :-O De meg kell próbálnom ^_^ Stílust kell váltanom ^-^ Majd igyekszem ^-^
Sora Naegino.. Ő a mosolygós, ő lát mindent pozitívan. Nos, hozzá kéne mérnem magam ^.^ Persze csak mértékkel ^.^ Mert ez a sok mosolygás meg minden, néha idegesítő ^.^ Sőt, ez egyáltalán nem illik hozzám ^.^ Túl érzelmes ^o^"
De ha nem akarok szánalmas meg búskomor lenni, akkor változnom kell ^_^
Sora Naegino.. Ő a mosolygós, ő lát mindent pozitívan. Nos, hozzá kéne mérnem magam ^.^ Persze csak mértékkel ^.^ Mert ez a sok mosolygás meg minden, néha idegesítő ^.^ Sőt, ez egyáltalán nem illik hozzám ^.^ Túl érzelmes ^o^"
De ha nem akarok szánalmas meg búskomor lenni, akkor változnom kell ^_^
2011. február 17., csütörtök
Újabb csalódás
Nos, a tegnapi nap igen "eseménydús" volt. Reggel 11-kor volt a tablófotózás, sajnos jó szar képeim lettek. Hát ez van. Utána 1-től 4-ig közgáz SZÉTV volt. Kicsit nehéz volt, 2 számítási feladathoz nem nagyon tudtam hozzákezdeni. Aztán este 6-tól farsang. Ezt részletezem.
Úgy beszéltük meg Palival, hogy 6-kor találkozunk a dómnál, a buszmegállónál. Hát leszállok a buszról, nincs a buszmegállóban. Jól van, megyek a kolesz felé. Hát ott van a sarkon 2 picsa társaságában, akik már elkezdték leitatni. Oké. Elindulunk, a vörös belékarolt, és ott mentek előttem, engem hátrahagyva. Hm. Odaértünk, és megkerestem Sakuékat. Ott ültek, ahol mondták :-D Megdicsértük egymás parókáját XD Aztán letettem a kabátomat, Pali is odajött, és ő is letette a sajátját. Aztán pár perc múlva így hárman bementünk az ebédlőbe, ahol az egész buli volt, és leültünk hátra. Ugyanis a jelmezverseny kezdődött. Indultak is vagy 5-en XD De miután leültünk, jött újra a 2 ribanc. Arrébb kellett ülnünk, ugyanis nem fértek el -.-" Jah meg mielőtt jöttek volna, Pali azt mondta, hogy nem akar velük lenni, mert hogy a vörös a kezét fogta meg belé karolt, és hogy biztos akar tőle valamit, stb. De aztán mikor kezdődött a zene és lekapcsolták a villanyt, a 2 ribanc előre ment még 2 másik csajhoz táncolni. Nem sokkal később mi is előrementünk, de nem nagyon táncoltunk. Én mondtam, hogy kezdjük már, de nem. Pali aztán odament a ribanchoz, összeölelkeztek és úgy táncoltak. Nekünk meg azt mondta, hogy táncoljunk külön -.-" Ezután kimentünk Sakuval. Mérges voltam, de nagyon. Pali úgy 20 perc múlva kijött, hogy 'minket keres, menjünk be'. Mondom neki: 'Jé, miért érdekel ez téged? Menj vissza a "barátnődhöz", biztos hiányol téged. Látod, már jön is' Erre visszament. Fél 8-kor fellépett az az élő rockzenekar. Fél órát voltak a színpadon. Ráadásul a csaj énekelt, mert a fiú beteg volt. Nagyon hamis volt. Meg ismeretlen számokat énekeltek. Szívesebben hallgattam volna Skilletet. Na mind1. Sakuval meguntuk és kimentünk a tükrökhöz fényképezkedni. Nagyon LOL volt XD A tanárok meg egy ember ott mászkáltak a hátunk mögött, mert hogy ellenőrizniük kellett a WC-ket meg ilyenek. Úgy 30 percig ott voltunk, kicsit se néztek hülyének XD De aztán Saku meg a meetesek is elmentek 9 előtt. Én meg egyedül maradtam. Ott ültem még 40 percet, ugyanis fél 10-kor volt csak buszom. Odamentem ofőhöz meg osztálytársaimhoz, de nem nagyon beszélgettünk, mert elmentek táncolni, ofő meg borozni ._. Jah, meg mikor ilyen rockos zenék voltak, és kimentek a ribancok, Saku meg én meg Pali ott volt. És akk elkezdek vmi jó zenére ugrálni meg tombolni, erre Pali kiröhög és hülyének titulál -.-" Kösz szépen, bezzeg mikor a kurváddal táncoltál, az nem volt hülye -.-"
Elegem van már belőle. Folyton csak kihasznál. Arra jó vagyok neki, hogy elkísérjem mindenhova, de aztán felőle akár ott is dögölhetnék, nem érdekelné. Szalagavatón is úgy beszéltük meg, hogy majd együtt táncolunk meg ilyenek. Ehelyett berúgott és mindenkivel táncolt, csak velem nem. Még csak felém se nézett. Meg mikor 10. után nyáron ment vmi meghallgatásra, elkísértem. De jött a régi legjobb barátja is, aki csaj, és végig azzal foglalkozott. Az is ott ölelgette meg minden, én meg mögöttük kulloghattam. Meg mikor beértünk, és énekelnie kellett, a csajt hívta be, hogy hallgassa meg, én meg kint maradtam. Fontolgattam is, hogy lelépek. De aztán mégse tettem. Pedig azt kellett volna.
Folyton csak megbánt, megaláz, cserbenhagy. Állandóan kihasznál. És még ő vallja magát legjobb barátnak. Hát egy legjobb barát nem ilyen. Meg is fogom neki mondani, hogy ha csak arra vagyok jó, hogy kísérgessem, meg 'tartsam a gyertyát', akkor ne barátkozzon velem. Nem kellett volna megbíznom benne. Hiába, hogy ő az osztályban az egyetlen, akivel barátok vagyunk. Ha ő így viselkedik, akkor nem kell barát. Inkább leszek egyedül egy könyv társaságában, mint hogy folyton kihasználjon.
Ha most nem lett volna ott Saku meg a meetesek, akkor sztem eljövök előbb, tekintet nélkül arra, hogy fél 10 előtt nincs buszom.
Úgy beszéltük meg Palival, hogy 6-kor találkozunk a dómnál, a buszmegállónál. Hát leszállok a buszról, nincs a buszmegállóban. Jól van, megyek a kolesz felé. Hát ott van a sarkon 2 picsa társaságában, akik már elkezdték leitatni. Oké. Elindulunk, a vörös belékarolt, és ott mentek előttem, engem hátrahagyva. Hm. Odaértünk, és megkerestem Sakuékat. Ott ültek, ahol mondták :-D Megdicsértük egymás parókáját XD Aztán letettem a kabátomat, Pali is odajött, és ő is letette a sajátját. Aztán pár perc múlva így hárman bementünk az ebédlőbe, ahol az egész buli volt, és leültünk hátra. Ugyanis a jelmezverseny kezdődött. Indultak is vagy 5-en XD De miután leültünk, jött újra a 2 ribanc. Arrébb kellett ülnünk, ugyanis nem fértek el -.-" Jah meg mielőtt jöttek volna, Pali azt mondta, hogy nem akar velük lenni, mert hogy a vörös a kezét fogta meg belé karolt, és hogy biztos akar tőle valamit, stb. De aztán mikor kezdődött a zene és lekapcsolták a villanyt, a 2 ribanc előre ment még 2 másik csajhoz táncolni. Nem sokkal később mi is előrementünk, de nem nagyon táncoltunk. Én mondtam, hogy kezdjük már, de nem. Pali aztán odament a ribanchoz, összeölelkeztek és úgy táncoltak. Nekünk meg azt mondta, hogy táncoljunk külön -.-" Ezután kimentünk Sakuval. Mérges voltam, de nagyon. Pali úgy 20 perc múlva kijött, hogy 'minket keres, menjünk be'. Mondom neki: 'Jé, miért érdekel ez téged? Menj vissza a "barátnődhöz", biztos hiányol téged. Látod, már jön is' Erre visszament. Fél 8-kor fellépett az az élő rockzenekar. Fél órát voltak a színpadon. Ráadásul a csaj énekelt, mert a fiú beteg volt. Nagyon hamis volt. Meg ismeretlen számokat énekeltek. Szívesebben hallgattam volna Skilletet. Na mind1. Sakuval meguntuk és kimentünk a tükrökhöz fényképezkedni. Nagyon LOL volt XD A tanárok meg egy ember ott mászkáltak a hátunk mögött, mert hogy ellenőrizniük kellett a WC-ket meg ilyenek. Úgy 30 percig ott voltunk, kicsit se néztek hülyének XD De aztán Saku meg a meetesek is elmentek 9 előtt. Én meg egyedül maradtam. Ott ültem még 40 percet, ugyanis fél 10-kor volt csak buszom. Odamentem ofőhöz meg osztálytársaimhoz, de nem nagyon beszélgettünk, mert elmentek táncolni, ofő meg borozni ._. Jah, meg mikor ilyen rockos zenék voltak, és kimentek a ribancok, Saku meg én meg Pali ott volt. És akk elkezdek vmi jó zenére ugrálni meg tombolni, erre Pali kiröhög és hülyének titulál -.-" Kösz szépen, bezzeg mikor a kurváddal táncoltál, az nem volt hülye -.-"
Elegem van már belőle. Folyton csak kihasznál. Arra jó vagyok neki, hogy elkísérjem mindenhova, de aztán felőle akár ott is dögölhetnék, nem érdekelné. Szalagavatón is úgy beszéltük meg, hogy majd együtt táncolunk meg ilyenek. Ehelyett berúgott és mindenkivel táncolt, csak velem nem. Még csak felém se nézett. Meg mikor 10. után nyáron ment vmi meghallgatásra, elkísértem. De jött a régi legjobb barátja is, aki csaj, és végig azzal foglalkozott. Az is ott ölelgette meg minden, én meg mögöttük kulloghattam. Meg mikor beértünk, és énekelnie kellett, a csajt hívta be, hogy hallgassa meg, én meg kint maradtam. Fontolgattam is, hogy lelépek. De aztán mégse tettem. Pedig azt kellett volna.
Folyton csak megbánt, megaláz, cserbenhagy. Állandóan kihasznál. És még ő vallja magát legjobb barátnak. Hát egy legjobb barát nem ilyen. Meg is fogom neki mondani, hogy ha csak arra vagyok jó, hogy kísérgessem, meg 'tartsam a gyertyát', akkor ne barátkozzon velem. Nem kellett volna megbíznom benne. Hiába, hogy ő az osztályban az egyetlen, akivel barátok vagyunk. Ha ő így viselkedik, akkor nem kell barát. Inkább leszek egyedül egy könyv társaságában, mint hogy folyton kihasználjon.
Ha most nem lett volna ott Saku meg a meetesek, akkor sztem eljövök előbb, tekintet nélkül arra, hogy fél 10 előtt nincs buszom.
2011. február 14., hétfő
Ariwata Ken
Ő itt az egyik Bleach OC-m. A neve Ariwata Ken, de a Kent senki sem használja. Faja Arrancar, azon túl is Espada, a második. Barragan halála után vette át ezt a címet.
Fraccionjai: Kaze Mieko (kép), Florencia Elhundo, Senshu, (Nick Kimitten - halott)
A legtöbbet Kaze van vele, aki teljesíti minden parancsát. Lehet, hogy Kaze a hűségnél többet is érez Ariwata iránt.
Jó éjszakát, álmodj szépeket!
2011. február 12., szombat
Gerza
Nos, az elmúlt éjjel álmodtam egy igazán érdekes dolgot. Perverz is volt meg akciódús is. Egyszerre voltam én magam és Erza Scarlet. Megpróbálom ficiszerűen leírni, Erza szemszögéből.
"Mikor felébredtem, Lucyval találtam magam egy szobában. Ő a szemközti ágyon feküdt, egy igen kivágott, piros ruhában, míg rajtam egy spagettipántos, hosszú lila szoknyaruha volt. Fogalmam sincs, hogy került rám, a páncéljaim között nincs ilyen. Megpróbáltam visszaváltani a régi ruhámba, de nem sikerült. Az erőm nem működött. Lassan Lucy is kezdett ébredezni.
- Mi-mi ez a ruha? O_O Ki öltöztetett át? O_O - Ő is nagyon meghökkent. Pár pillanattal később 3 öltönyös férfi lépett be a szobába, mindegyik arcán perverz vigyor.
- Kik maguk? - szólaltam meg nem túl kedvesen.
- Mostantól mi vagyunk a tulajdonosaitok - mondta az egyik
- Tulajdonosok? Miféle tulajdonosok? - tette fel a kérdést Lucy
- A céhetek tartozott nekünk. Makarov, hogy megmentse a céhét, felajánlott titeket -
- Mi meg végiggondolva a dolgot, elfogadtuk az ajánlatát -
- Ezentúl a rabszolgáink vagytok. A szexrabszolgáink - Erre még perverzebb lett a képük.
- Szóval ez a magyarázat. A mágikus erőnket is elvettétek - Dühös voltam a mesterre, amiért ezt tette. Most aztán nagy bajba kerültünk.
- Ezt a szobát nem hagyhatjátok el, csak amikor kelletek nekünk. Ételt kaptok, a fürdőszoba amögött az ajtó mögött található -
- Most magatokra hagyunk egy kicsit, addig gondolkozzatok, miként fogtok szórakoztatni minket -
- A szökésen pedig ne is gondolkozzatok, innen nem lehet kijutni.. élve. Értetek pedig igazán kár lenne - Ezzel kimentek a szobából, és ránk zárták az ajtót.
- Erza, most mit csináljunk? - kérdezte aggodalmasan Lucy
- Ki kell szabadulnunk. Én nem leszek rabszolga. Még egyszer nem - gondoltam vissza gyerekkoromra. Ezután elkezdtünk keresgélni. Átkutattuk a szoba minden egyes szegletét, benéztünk az ágyak alá, a szekrény mögé. Az ablakot kívülről berácsolták, mágiával erősítették meg. Ezt a felfedezést sajnos a lábam bánta, ugyanis megpróbáltam kirúgni a rácsokat, mikor aktiválódott a védőpajzs. Hátrarepültem, de szerencsére Lucy elkapott, így a szekrény is ép maradt. A szőke aggódva nézett a jobb combomon lévő lila foltra, viszont én ügyet sem vetettem rá. Viszont ekkor Lucy hirtelen nagyon fáradt lett, ledőlt az ágyra és már el is aludt. Nem tudtam felébreszteni. Bementem a fürdőszobába, hogy egy kis vízzel meglocsoljam, mikor felfigyeltem egy furcsa dologra a falon. Közelebb mentem, hogy megnézzem, és boldogan fedeztem fel, hogy egy rejtett ajtó van a falba építve, észrevétlenül. Kinyitottam, és egy sötét alagút nézett velem szembe. Visszamentem a szobába, és megpróbáltam újra felébreszteni Lucyt, ismét sikertelenül. Mivel láttam, hogy itt nem fogok eredményt elérni, betakartam és az alagúthoz mentem. Onnan hideg fuvallat érkezett, amitől kissé megborzongtam. Még egyszer visszanéztem Lucyra. Nem szívesen hagytam itt egyedül. Viszont nem tudhattam, mi van az alagútban.
Elindultam. Kb 5 percig mentem egyenesen a sötétben, mikor elértem egy lépcsősorhoz, ami lefelé vezetett. Lent valami fényfélét véltem felfedezni, ezért habozás nélkül lementem rajta. Egy tágas barlangban találtam magamat, ahol fáklyák világították az utat. Ezen meglepődtem. A hely lakatlannak tűnt, de akkor hogy kerültek ide a fáklyák? Végigmentem a barlangon, és újra egy sötét alagútban találtam magam. Viszont itt már hűvös és friss volt a levegő. Közeledtem a kijárathoz. 5 perc múlva megláttam egy vékony fénycsíkot, elkezdtem szaladni felé. Elértem a barlang kijáratát, ami egy hegybe volt beágyazva. A nyílást fák takarták el, így kívülről a barlang láthatatlan volt. Már épp kiléptem volna a szabadba, mikor megláttam a "tulajdonosainkat". Egy barna hajú lányt üldöztek. A lány gyorsan futott, lehagyta őket. Viszont ekkor a 3 férfi megidézett egy varázskutyát, aki azon nyomban utolérte a lányt, aki felmászott egy fára, hogy ne érje őt el. A varázserőmet még mindig nem tudtam használni, nem segíthettem neki. Ha engem itt meglátnak, rájönnek a barlangra és a titkos folyosóra, és akkor a menekülés esélye semmivé foszlik. Ökölbe szorított kézzel néztem végig, ahogy azok lerángatják a lányt a fáról, és a hajánál fogva elkezdik visszafelé húzni. Félúton megtorpantak, és valamit magyarázni kezdtek egymásnak. Sajnos nem értettem, miről beszélnek, de egy pillanat múlva eltűntek. Teleportáció. Felnéztem az égre és fázósan megborzongtam. Észre se vettem, hogy ilyen hideg van. Időközben a nap is lement, igyekeznem kellett. Siettem vissza, hogy felébresszem Lucyt és eltűnjünk innen, mikor a lábamba hirtelen belenyilallt a fájdalom. Meg kellett állnom pihenni. Mikor feljebb húztam a szoknyát, ijedten vettem észre, hogy a lila folt nagyobb lett. Minden mozdulatra iszonyú fájdalom hasított belém. De nem állhattam meg. Újra elindultam, viszont lassan tudtam csak haladni. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne kiáltsak fel lépésenként. A lépcsőn átéltem a kínok kínját, de feljutottam. Viszont miután tettem néhány lépést, olyan fájdalmat éreztem, amit még soha. Összeestem és elájultam.
Reggel a hidegre ébredtem. Minden egyes porcikám fázott. Viszont a lábam már nem fájt annyira. Nem tudtam, hogy mennyi idő telt el, ezért gyorsan útnak eredtem. 5 perc múlva a titkos ajtónál voltam. Mivel nem hallottam mozgást odaátról, kinyitottam és beléptem a fürdőszobába. Gondosan bezártam magam mögött, és a másik ajtónál termettem, amely résnyire nyitva volt. Kikémleltem, és hátrahőköltem. A kilátás pont Lucy ágyára esett, aki ott feküdt, körülötte a három férfi. Mindannyian aludtak, a ruhák a földön voltak. Lucy eléggé megviseltnek tűnt. Nem törődve a következményekkel, berontottam a szobába, mire mindnyájan fölébredtek. A férfiak meglepettnek majd dühösnek látszottak, gyorsan felkapták a nadrágjukat, és felém tartottak. Kilöktek a szobából egy másik helyiségbe, amit még nem volt alkalmam látni. Odakint még 3 lány ült egy fotelben, nem messze tőlük pedig egy nyitott ajtón át egy hálószobába lehetett látni. Az egyik férfi durván meglökött, én pedig a mögöttem lévő kanapéra estem. Szerencsétlenségemre pont széttárt lábakkal értem "földet", de szerencsére a szoknya nem csúszott teljesen föl. Viszont a sebem láthatóvá vált. A férfi, aki fellökött közelíteni kezdett felém, mikor az egyik lány felugrott és védelmezőn elém állt.
- Nem engedem, hogy bántsd őt! - kiáltotta elszántan. Ekkor jobban megnéztem magamnak. Rövid, sötétvörös haja volt, térdig érő farmert, papucsot és egy spagettipántos topot viselt.
- Mégis mit képzelsz magadról te kis szuka? - dühödött be a férfi, és félrelökte onnan. Ezt nem hagyhattam. Felpattantam, és a lány mellé ugrottam, ugyanis a földre esett. Mikor felkönyökölt, egy zöld, elszánt, gyűlölettel teli szempárral néztem farkasszemet. Segítettem neki fölállni. majd a másik 2 lányra néztem. Lesütött szemmel még mindig a fotelban ültek. Ekkor a másik a férfi újra megindult felénk, hogy megüssön minket, mikor a szomszéd szobából egy újabb alak lépett ki. Kék haja szétállt, bal szeme alatt egy tetoválás volt. Egyből felismertem.
- Mi folyik itt? Mi ez a nagy zsibongás? - Gerard elnyomott egy ásítást a 2 kérdés között. A 3 férfi engedelmesen meghajolt.
- Elnézést Senor Fernandes, csupán az árukkal van egy kis gond -
- Mégis miféle.. - ekkor meglátott, szemeiből rögtön kipattant az álom. - Erza Scarlet. Te mégis hogy kerülsz ide? -
- Ő is egy áru uram -
- Ha szeretné, megkaphatja őt, habár ő a miénk -
- De szívesen átengedjük, ha úgy kívánja -
- Nem.. Az éjszakának már vége. Napközben tilos bármiféle aktust létesíteni - mondta a férfiaknak, de a szemét még mindig nem vette le rólam.
- Értettük uram - válaszoltak neki kórusban
- Menjetek el a városba, szükségem van néhány holmira. Addig is jól zárjátok be őket. Nekem dolgom van - visszament a szobájába, majd pár pillanat múlva rendezett külsővel és tiszta ruhában állt előttünk.
- Ha bármi bántódásuk esik a hölgyeknek, az életeteknek vége - rideg pillantással mérte végig a férfiakat.
- Biztosíthatjuk Senor Fernandes, hogy épen és egészségesen fogják várni Önt itt a szobában -
- Ajánlom is - ezzel még egyszer végigmért, majd elviharzott. A 3 férfi megalázkodóan hajolt meg. Mikor felegyenesedtek, dühösen pillantottak ránk.
- Befelé a szobába! -
- Nem megyünk! - ellenkezett az előbbi vörös hajú lány, aki még mindig mellettem állt.
- Még feleselsz is? - jött közelebb az egyik férfi, és pofon vágta volna, ha a mögötte lévő másik kettő nem fogja őt vissza.
- A nagyúr megmondta, hogy nem bánthatjuk őket - Erre a pofozkodó kirántotta magát a szorításból.
- Ha nem mentek magatoktól, elaltatunk titeket és úgy viszünk be - mondta a 3.
- Rendben, bemegyünk - adta meg magát a fotelben ülő két lány.
- Miért hunyászkodtok meg? Ha bemegyünk oda, akkor többé nem fogunk tudni kijönni onnan! - kezdett kiabálni a vörös, mire megérintettem a vállát. Ő dühösen és kérdőn nézett fel rám, majd mivel bólintottam, lehajtotta a fejét, és csöndben elindult. Én mentem be utoljára. Mögöttem hangosan kattant a zár, majd hallottam, ahogy elmondanak egy varázslatot. Ezután csönd lett.
- Kész, többé nem látjuk a kinti világot - ült le dühösen a vörös
- De igen, fogjuk még látni - mondtam nyugodtan
- Igen? Mégis mikor? Majd ha viszik ki a holttestünket a temetőbe, talán akkor - Észrevettem rajta, hogy remeg. Odamentem hozzá, és megöleltem.
- Ne félj, nem lesz semmi baj - Először egy picit elhúzódott, majd ő is szorosan átölelt. Éreztem, hogy zokog.
- Erza.. Az este, nem voltál itt.. - kezdte Lucy
- Sajnálom Lucy. Nem akartalak itt hagyni egyedül, de altató varázs hatása alatt voltál. Nem tudtalak felébreszteni. Megtaláltam a kiutat - Erre mindannyian felkapták a fejüket. Még a vörös is abbahagyta a sírást, és könnyes de kíváncsi szemmel felnézett rám.
- Kiutat? Innen nincs kiút - mondta az egyik foteles lány.
- De igen, van. Csak jól van álcázva. Valószínűleg a fogva tartóink sem vették még észre -
- Akkor.. mégis csak ki tudunk szabadulni erről az átkozott helyről? - kérdezte reménykedve a vörös.
- Igen. Gyertek - elindultam a fürdőszoba felé. A többiek követtek. Megkerestem a rejtett ajtót, és kinyitottam. A sötét folyosó láttán elámultak.
- Ez lenne a kiút? - kérdezte a lófarkas
- Igen, ez -
- De sötét van.. - mondta a másik
- Ne mondjátok, hogy féltek a sötétben? - Lucy
- Hát.. -
- Inkább itt maradnátok és az ágyasai lennétek ezeknek a szemétládáknak? - kezdte mérgesen a vörös. Időközben a könnyei is felszáradtak az arcáról és a ruhámról. A másik kettő nem szólt semmit.
- Nem kell félnetek, az alagút felénél fáklyák vannak, amik világítják egy ideig az utat -
- Nos.. Talán.. Megpróbáljuk.. Induljunk.. - mondták bátortalanul
- Rendben. Én megyek előre. Az utolsó jól csukja be maga mögött az ajtót - azzal elindultam a sötétség felé. Pár lépés megtétele után ismét a lábamba nyilallt a fájdalom, és felszisszentem. Meg kellett állnom egy pillanatra, de mivel nem szóltam senkinek, a mögöttem lévő nekem jött. Kiderült, hogy a kis vörös az.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva
- Semmi, csak a lábam.. Mindjárt jobban leszek.. - Ekkor örültem a sötétnek, ugyanis az arcomon lévő torz fintort nem tudtam volna megmagyarázni. Hirtelen a lány a karom alá bújt.
- Segítek jönni -
- De tényleg nincs semmi bajom.. - próbálkoztam
- Láttam a sebet a lábadon, ne is tagadd. Segítek neked, ha tetszik ha nem -
- Akkor.. Köszönöm - a fájdalom ellenére elmosolyodtam. Szimpatikus volt a lány. És egyben olyan ismerős is. De nem elmélkedhettem ezen, tovább kellett mennünk.
Egy fél óra múlva sikeresen elértük a barlang kijáratát. Itt megállítottam a többieket, akik kiakartak rohanni a szabadba.
- Nem biztonságos. A sziklákhoz lapulva kell végig mennünk - Úgy tettek, ahogy mondtam. Meglapulva, figyelve mindenfelé elindultunk. Viszont ekkor megláttuk, ahogy a három férfi a dombon jön fölfelé. Nem vettek még észre, viszont elmenekülni nem tudtunk. Nem tudtam, meddig kéne még mennünk, hogy átlépjük a birtokuk határát. Ha sikerülne átlépni, tudnám használni a varázserőmet. És akkor talán megmenekülnénk."
Nos, ennyi lett volna. Asszem XD Néhány helyen lehet, hogy váltakozik a jelen és a múlt idő, próbáltam csak múlt időben írni, de sajnos mindig keverem :-/
"Mikor felébredtem, Lucyval találtam magam egy szobában. Ő a szemközti ágyon feküdt, egy igen kivágott, piros ruhában, míg rajtam egy spagettipántos, hosszú lila szoknyaruha volt. Fogalmam sincs, hogy került rám, a páncéljaim között nincs ilyen. Megpróbáltam visszaváltani a régi ruhámba, de nem sikerült. Az erőm nem működött. Lassan Lucy is kezdett ébredezni.
- Mi-mi ez a ruha? O_O Ki öltöztetett át? O_O - Ő is nagyon meghökkent. Pár pillanattal később 3 öltönyös férfi lépett be a szobába, mindegyik arcán perverz vigyor.
- Kik maguk? - szólaltam meg nem túl kedvesen.
- Mostantól mi vagyunk a tulajdonosaitok - mondta az egyik
- Tulajdonosok? Miféle tulajdonosok? - tette fel a kérdést Lucy
- A céhetek tartozott nekünk. Makarov, hogy megmentse a céhét, felajánlott titeket -
- Mi meg végiggondolva a dolgot, elfogadtuk az ajánlatát -
- Ezentúl a rabszolgáink vagytok. A szexrabszolgáink - Erre még perverzebb lett a képük.
- Szóval ez a magyarázat. A mágikus erőnket is elvettétek - Dühös voltam a mesterre, amiért ezt tette. Most aztán nagy bajba kerültünk.
- Ezt a szobát nem hagyhatjátok el, csak amikor kelletek nekünk. Ételt kaptok, a fürdőszoba amögött az ajtó mögött található -
- Most magatokra hagyunk egy kicsit, addig gondolkozzatok, miként fogtok szórakoztatni minket -
- A szökésen pedig ne is gondolkozzatok, innen nem lehet kijutni.. élve. Értetek pedig igazán kár lenne - Ezzel kimentek a szobából, és ránk zárták az ajtót.
- Erza, most mit csináljunk? - kérdezte aggodalmasan Lucy
- Ki kell szabadulnunk. Én nem leszek rabszolga. Még egyszer nem - gondoltam vissza gyerekkoromra. Ezután elkezdtünk keresgélni. Átkutattuk a szoba minden egyes szegletét, benéztünk az ágyak alá, a szekrény mögé. Az ablakot kívülről berácsolták, mágiával erősítették meg. Ezt a felfedezést sajnos a lábam bánta, ugyanis megpróbáltam kirúgni a rácsokat, mikor aktiválódott a védőpajzs. Hátrarepültem, de szerencsére Lucy elkapott, így a szekrény is ép maradt. A szőke aggódva nézett a jobb combomon lévő lila foltra, viszont én ügyet sem vetettem rá. Viszont ekkor Lucy hirtelen nagyon fáradt lett, ledőlt az ágyra és már el is aludt. Nem tudtam felébreszteni. Bementem a fürdőszobába, hogy egy kis vízzel meglocsoljam, mikor felfigyeltem egy furcsa dologra a falon. Közelebb mentem, hogy megnézzem, és boldogan fedeztem fel, hogy egy rejtett ajtó van a falba építve, észrevétlenül. Kinyitottam, és egy sötét alagút nézett velem szembe. Visszamentem a szobába, és megpróbáltam újra felébreszteni Lucyt, ismét sikertelenül. Mivel láttam, hogy itt nem fogok eredményt elérni, betakartam és az alagúthoz mentem. Onnan hideg fuvallat érkezett, amitől kissé megborzongtam. Még egyszer visszanéztem Lucyra. Nem szívesen hagytam itt egyedül. Viszont nem tudhattam, mi van az alagútban.
Elindultam. Kb 5 percig mentem egyenesen a sötétben, mikor elértem egy lépcsősorhoz, ami lefelé vezetett. Lent valami fényfélét véltem felfedezni, ezért habozás nélkül lementem rajta. Egy tágas barlangban találtam magamat, ahol fáklyák világították az utat. Ezen meglepődtem. A hely lakatlannak tűnt, de akkor hogy kerültek ide a fáklyák? Végigmentem a barlangon, és újra egy sötét alagútban találtam magam. Viszont itt már hűvös és friss volt a levegő. Közeledtem a kijárathoz. 5 perc múlva megláttam egy vékony fénycsíkot, elkezdtem szaladni felé. Elértem a barlang kijáratát, ami egy hegybe volt beágyazva. A nyílást fák takarták el, így kívülről a barlang láthatatlan volt. Már épp kiléptem volna a szabadba, mikor megláttam a "tulajdonosainkat". Egy barna hajú lányt üldöztek. A lány gyorsan futott, lehagyta őket. Viszont ekkor a 3 férfi megidézett egy varázskutyát, aki azon nyomban utolérte a lányt, aki felmászott egy fára, hogy ne érje őt el. A varázserőmet még mindig nem tudtam használni, nem segíthettem neki. Ha engem itt meglátnak, rájönnek a barlangra és a titkos folyosóra, és akkor a menekülés esélye semmivé foszlik. Ökölbe szorított kézzel néztem végig, ahogy azok lerángatják a lányt a fáról, és a hajánál fogva elkezdik visszafelé húzni. Félúton megtorpantak, és valamit magyarázni kezdtek egymásnak. Sajnos nem értettem, miről beszélnek, de egy pillanat múlva eltűntek. Teleportáció. Felnéztem az égre és fázósan megborzongtam. Észre se vettem, hogy ilyen hideg van. Időközben a nap is lement, igyekeznem kellett. Siettem vissza, hogy felébresszem Lucyt és eltűnjünk innen, mikor a lábamba hirtelen belenyilallt a fájdalom. Meg kellett állnom pihenni. Mikor feljebb húztam a szoknyát, ijedten vettem észre, hogy a lila folt nagyobb lett. Minden mozdulatra iszonyú fájdalom hasított belém. De nem állhattam meg. Újra elindultam, viszont lassan tudtam csak haladni. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne kiáltsak fel lépésenként. A lépcsőn átéltem a kínok kínját, de feljutottam. Viszont miután tettem néhány lépést, olyan fájdalmat éreztem, amit még soha. Összeestem és elájultam.
Reggel a hidegre ébredtem. Minden egyes porcikám fázott. Viszont a lábam már nem fájt annyira. Nem tudtam, hogy mennyi idő telt el, ezért gyorsan útnak eredtem. 5 perc múlva a titkos ajtónál voltam. Mivel nem hallottam mozgást odaátról, kinyitottam és beléptem a fürdőszobába. Gondosan bezártam magam mögött, és a másik ajtónál termettem, amely résnyire nyitva volt. Kikémleltem, és hátrahőköltem. A kilátás pont Lucy ágyára esett, aki ott feküdt, körülötte a három férfi. Mindannyian aludtak, a ruhák a földön voltak. Lucy eléggé megviseltnek tűnt. Nem törődve a következményekkel, berontottam a szobába, mire mindnyájan fölébredtek. A férfiak meglepettnek majd dühösnek látszottak, gyorsan felkapták a nadrágjukat, és felém tartottak. Kilöktek a szobából egy másik helyiségbe, amit még nem volt alkalmam látni. Odakint még 3 lány ült egy fotelben, nem messze tőlük pedig egy nyitott ajtón át egy hálószobába lehetett látni. Az egyik férfi durván meglökött, én pedig a mögöttem lévő kanapéra estem. Szerencsétlenségemre pont széttárt lábakkal értem "földet", de szerencsére a szoknya nem csúszott teljesen föl. Viszont a sebem láthatóvá vált. A férfi, aki fellökött közelíteni kezdett felém, mikor az egyik lány felugrott és védelmezőn elém állt.
- Nem engedem, hogy bántsd őt! - kiáltotta elszántan. Ekkor jobban megnéztem magamnak. Rövid, sötétvörös haja volt, térdig érő farmert, papucsot és egy spagettipántos topot viselt.
- Mégis mit képzelsz magadról te kis szuka? - dühödött be a férfi, és félrelökte onnan. Ezt nem hagyhattam. Felpattantam, és a lány mellé ugrottam, ugyanis a földre esett. Mikor felkönyökölt, egy zöld, elszánt, gyűlölettel teli szempárral néztem farkasszemet. Segítettem neki fölállni. majd a másik 2 lányra néztem. Lesütött szemmel még mindig a fotelban ültek. Ekkor a másik a férfi újra megindult felénk, hogy megüssön minket, mikor a szomszéd szobából egy újabb alak lépett ki. Kék haja szétállt, bal szeme alatt egy tetoválás volt. Egyből felismertem.
- Mi folyik itt? Mi ez a nagy zsibongás? - Gerard elnyomott egy ásítást a 2 kérdés között. A 3 férfi engedelmesen meghajolt.
- Elnézést Senor Fernandes, csupán az árukkal van egy kis gond -
- Mégis miféle.. - ekkor meglátott, szemeiből rögtön kipattant az álom. - Erza Scarlet. Te mégis hogy kerülsz ide? -
- Ő is egy áru uram -
- Ha szeretné, megkaphatja őt, habár ő a miénk -
- De szívesen átengedjük, ha úgy kívánja -
- Nem.. Az éjszakának már vége. Napközben tilos bármiféle aktust létesíteni - mondta a férfiaknak, de a szemét még mindig nem vette le rólam.
- Értettük uram - válaszoltak neki kórusban
- Menjetek el a városba, szükségem van néhány holmira. Addig is jól zárjátok be őket. Nekem dolgom van - visszament a szobájába, majd pár pillanat múlva rendezett külsővel és tiszta ruhában állt előttünk.
- Ha bármi bántódásuk esik a hölgyeknek, az életeteknek vége - rideg pillantással mérte végig a férfiakat.
- Biztosíthatjuk Senor Fernandes, hogy épen és egészségesen fogják várni Önt itt a szobában -
- Ajánlom is - ezzel még egyszer végigmért, majd elviharzott. A 3 férfi megalázkodóan hajolt meg. Mikor felegyenesedtek, dühösen pillantottak ránk.
- Befelé a szobába! -
- Nem megyünk! - ellenkezett az előbbi vörös hajú lány, aki még mindig mellettem állt.
- Még feleselsz is? - jött közelebb az egyik férfi, és pofon vágta volna, ha a mögötte lévő másik kettő nem fogja őt vissza.
- A nagyúr megmondta, hogy nem bánthatjuk őket - Erre a pofozkodó kirántotta magát a szorításból.
- Ha nem mentek magatoktól, elaltatunk titeket és úgy viszünk be - mondta a 3.
- Rendben, bemegyünk - adta meg magát a fotelben ülő két lány.
- Miért hunyászkodtok meg? Ha bemegyünk oda, akkor többé nem fogunk tudni kijönni onnan! - kezdett kiabálni a vörös, mire megérintettem a vállát. Ő dühösen és kérdőn nézett fel rám, majd mivel bólintottam, lehajtotta a fejét, és csöndben elindult. Én mentem be utoljára. Mögöttem hangosan kattant a zár, majd hallottam, ahogy elmondanak egy varázslatot. Ezután csönd lett.
- Kész, többé nem látjuk a kinti világot - ült le dühösen a vörös
- De igen, fogjuk még látni - mondtam nyugodtan
- Igen? Mégis mikor? Majd ha viszik ki a holttestünket a temetőbe, talán akkor - Észrevettem rajta, hogy remeg. Odamentem hozzá, és megöleltem.
- Ne félj, nem lesz semmi baj - Először egy picit elhúzódott, majd ő is szorosan átölelt. Éreztem, hogy zokog.
- Erza.. Az este, nem voltál itt.. - kezdte Lucy
- Sajnálom Lucy. Nem akartalak itt hagyni egyedül, de altató varázs hatása alatt voltál. Nem tudtalak felébreszteni. Megtaláltam a kiutat - Erre mindannyian felkapták a fejüket. Még a vörös is abbahagyta a sírást, és könnyes de kíváncsi szemmel felnézett rám.
- Kiutat? Innen nincs kiút - mondta az egyik foteles lány.
- De igen, van. Csak jól van álcázva. Valószínűleg a fogva tartóink sem vették még észre -
- Akkor.. mégis csak ki tudunk szabadulni erről az átkozott helyről? - kérdezte reménykedve a vörös.
- Igen. Gyertek - elindultam a fürdőszoba felé. A többiek követtek. Megkerestem a rejtett ajtót, és kinyitottam. A sötét folyosó láttán elámultak.
- Ez lenne a kiút? - kérdezte a lófarkas
- Igen, ez -
- De sötét van.. - mondta a másik
- Ne mondjátok, hogy féltek a sötétben? - Lucy
- Hát.. -
- Inkább itt maradnátok és az ágyasai lennétek ezeknek a szemétládáknak? - kezdte mérgesen a vörös. Időközben a könnyei is felszáradtak az arcáról és a ruhámról. A másik kettő nem szólt semmit.
- Nem kell félnetek, az alagút felénél fáklyák vannak, amik világítják egy ideig az utat -
- Nos.. Talán.. Megpróbáljuk.. Induljunk.. - mondták bátortalanul
- Rendben. Én megyek előre. Az utolsó jól csukja be maga mögött az ajtót - azzal elindultam a sötétség felé. Pár lépés megtétele után ismét a lábamba nyilallt a fájdalom, és felszisszentem. Meg kellett állnom egy pillanatra, de mivel nem szóltam senkinek, a mögöttem lévő nekem jött. Kiderült, hogy a kis vörös az.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva
- Semmi, csak a lábam.. Mindjárt jobban leszek.. - Ekkor örültem a sötétnek, ugyanis az arcomon lévő torz fintort nem tudtam volna megmagyarázni. Hirtelen a lány a karom alá bújt.
- Segítek jönni -
- De tényleg nincs semmi bajom.. - próbálkoztam
- Láttam a sebet a lábadon, ne is tagadd. Segítek neked, ha tetszik ha nem -
- Akkor.. Köszönöm - a fájdalom ellenére elmosolyodtam. Szimpatikus volt a lány. És egyben olyan ismerős is. De nem elmélkedhettem ezen, tovább kellett mennünk.
Egy fél óra múlva sikeresen elértük a barlang kijáratát. Itt megállítottam a többieket, akik kiakartak rohanni a szabadba.
- Nem biztonságos. A sziklákhoz lapulva kell végig mennünk - Úgy tettek, ahogy mondtam. Meglapulva, figyelve mindenfelé elindultunk. Viszont ekkor megláttuk, ahogy a három férfi a dombon jön fölfelé. Nem vettek még észre, viszont elmenekülni nem tudtunk. Nem tudtam, meddig kéne még mennünk, hogy átlépjük a birtokuk határát. Ha sikerülne átlépni, tudnám használni a varázserőmet. És akkor talán megmenekülnénk."
Nos, ennyi lett volna. Asszem XD Néhány helyen lehet, hogy váltakozik a jelen és a múlt idő, próbáltam csak múlt időben írni, de sajnos mindig keverem :-/
2011. február 8., kedd
Egyedül
Ma ismét bebizonyosodott, hogy magamon kívül nem nagyon számíthatok másra. Apám megígérte még anno nyáron, hogy finanszírozza a főiskolai tanulmányaimat. Ma felhívtam, hogy áll-e még ez az ajánlat, mivel nem biztos, hogy fölvesznek a SZIE-re államilag finanszírozottra. És erre azt mondja, hogy 160.000 Ft-ot 2 év alatt se tudna összeszedni. Na jó, mondom, akkor a fizetőst nem jelölöm meg. De akkor nem hiszem, hogy fölvesznek oda, megjelölöm azt az OKJ-s képzést is. Ez még nem is lett volna baj, mivel nem halok bele, ha nem vesznek föl a SZIE-re, eleve a Banki szakügyintéző képzés volt az elképzelésem. De aztán megint elkezdte mondani, hogy tanulni kell, keményen tanulni, nem lehet pihenni se, stb. stb., a szokásos. És utána mondta, hogy nem akar példákkal dobálózni, de a Nikike ősszel emelt szintű angol érettségit tett le, ami 5-ös lett neki. Itt elakadt a szavam. Annak a kis kurvának mindent megvesz, mindent megad, és így dicsekszik vele, holott nem is a lánya, hanem annak a cigánykurvának a gyereke. Nekem, az egyetlen lányának nem vesz semmit, nem értékeli a tanulmányi eredményeimet, folyton csak elvárja a dolgokat. Az animék iránti rajongásomat is lenézi. Lemerném fogadni, hogy a kis ribancnak fogja fizetni a továbbtanulását. Hát jól van, akkor legyen RÁ büszke, fogadja őt meg a saját lányának. De akkor engem felejtsen el.
2011. február 5., szombat
Shit..
A mai nap.. elmentem unokatesómmal a gladiátoredzésére. Érdekes volt, jókat mosolyogtam.. De mégis, kár volt elmennem.. Ugyanis mikor hazajöttem.. a lépcsőházban minden tiszta virágföld volt.. Nem tudtam, miért van ez, nem gyanakodtam semmire.. Aztán mikor felértem, anyu sírt.. Kiderült, hogy pár perccel az érkezésem előtt ment el az a szemét rohadék.. És anyu helyett az egyik virágcserepet rúgta szét.. Miért nem értem haza előbb? Miért mentem el? Ha nem megyek el.. akkor öcsém nem hitte volna, hogy én jövök, pedig nem én voltam.. Akkor nem nyitotta volna ki neki a kaput.. És akkor anyu se és Martin se borultak volna ki.. Meg talán még én se.. De így.. Anyu már 1 hónapja megálmodta.. 1 hónapja folyamatosan minden nap azt álmodta, hogy én beengedem a kapun és bejön a lakásba.. Hát most bejött neki.. Csak épp Martin tette meg, nem én.. Anyu szerint biztos, hogy megfogja őt támadni.. Félek.. Ha anyunak vagy Martinnak valami baja esik.. én nem tudom, mit csinálok.. Legszívesebben megölném őt és az egész rohadt famíliáját.. De nem tehetem.. Anyu megtiltotta, hogy ilyeneken gondolkozzak.. Mert ha megtenném, azzal csak a saját életemet tenném tönkre.. Pedig sokszor gondolkoztam ezen, amíg itt lakott.. De ha bántani próbálja anyut.. én esküszöm, hogy megölöm.. Nem fognak érdekelni a következmények.. Csak azt akarom.. hogy a családomnak ne essen baja..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)